Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2025.01.06. - by Madarak

Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) megjelenése, jellemzői

Az óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) a világ legnagyobb termetű sasfaja, valóban lenyűgöző madár. Íme egy rövid bemutatás a főbb jellemzőiről:

Mérete, testfelépítése, súlya:

Magasság: 85-105 cm
Szárnyfesztávolság: 200-240 cm, ami nagyobb, mint egy átlagos ember magassága!
Testtömeg: A tojók nagyobbak, 6,8-9 kg, míg a hímek 4,9-6 kg. Robusztus testfelépítésű, nagy, erős csőrrel és karmokkal rendelkezik.

Tollazat színezete:

Főként sötétbarna, szinte fekete tollazat jellemzi.
Feje világosabb barna.
Jellegzetes fehér folt található a szárnyak tövén, valamint a farkcsíkján.
A fiatal egyedek tollazata még nem ilyen kontrasztos, fokozatosan alakul ki a felnőttkori színezet.

Csőr és lábak:

Masszív, sárga csőr, amelynek hegye kampós, ideális a zsákmány megragadásához és széttépéséhez.
Lábai szintén sárgák, erőteljesek, hosszú, éles karmokkal.

Szárnyak és repülés:

Szárnyai hosszúak és szélesek, lehetővé teszik a hatékony siklórepülést.
Gyakran köröznek magasban zsákmány után kutatva.
Repülésük lassú, méltóságteljes.

Várható élettartama:

Fogságban akár 40 évig is élhetnek.
A vadonban rövidebb az élettartamuk, átlagosan 20-30 év.

Magyarországi helyzete:

Az óriásrétisas nem őshonos Magyarországon.
Ritka vendég, elsősorban a téli időszakban fordulhat elő.
2021-ben egy példány került elő a Lupa-tónál, ami nagy szenzációt keltett. Később kiderült, hogy egy Németországból szökött madárról van szó.

Érdekességek:

Főként halakkal táplálkozik, de fogyaszt vízimadarakat, rákokat és döghúst is.
A Csendes-óceán északi partvidékén honos, elsősorban Kamcsatkán és a Tengermelléki határterületen.
A IUCN Vörös Listáján a „legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolják.

Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) elterjedése, előfordulása

Az óriásrétisas elterjedése meglehetősen specifikus, és elsősorban Ázsia északkeleti partvidékére korlátozódik.

Élőhelye:

Tengerparti régiók, ahol bőven talál halat.
Folyótorkolatok, lagúnák.
Sziklás tengerpartok.
Magas fák, ahol fészket tud építeni.

Hol honos, milyen földrészen terjedt el?

Kizárólag Ázsiában honos.
Főként Oroszország keleti partvidékén található meg, beleértve Kamcsatkát, a Szahalin-szigetet és a Kuril-szigeteket.
Kisebb populációi élnek Kína északkeleti részén és Koreában.
Télen délebbre vonulhat, és ekkor megfigyelhető Japán északi szigetein is.

Földrajzi határok:

Nyugati határa: Oroszország északkeleti része, a Kolima-folyó környéke.
Keleti határa: Kamcsatka félsziget és a Kuril-szigetek.
Északi határa: A Csukcs-tenger partvidéke.
Déli határa: A Koreai-félsziget északi része.

Fontos megjegyezni, hogy az óriásrétisas elterjedési területe szorosan összefügg a táplálékforrások, elsősorban a halak elérhetőségével. Ezért olyan területeket keres, ahol bőséges a halállomány.

Rendszertani besorolása

Az óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) a madarak (Aves) osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Ismertebb alfajai

Haliaeetus pelagicus pelagicus
Koreai óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus niger) – a Koreai-félszigeten élt egykor, de a vadászat és élőhelyének tönkretétele miatt az 1950-es évek végére kihalt

Életmódja

Az óriásrétisas életmódját a zord környezethez való alkalmazkodás és a halászó életmód határozza meg. Íme egy összefoglaló az életmódjáról:

Társas élet, Szociális viselkedés:

Általában magányosan vagy párban élnek.
A költési időszakban erősen territoriálisak, és agresszívan védelmezik fészküket és a környező területet.
A fiókák felnevelése után a családi kötelék felbomlik.
A téli időszakban lazább csoportokba verődhetnek a jó táplálkozóhelyeken.

Mozgás:

Elsősorban repülve közlekedik, hatékony siklórepüléssel.
A földön ritkán tartózkodik, de képes gyalogolni is.
Jól úszik, és akár a vízből is fel tud szállni.

Territórium:

Nagy territóriumot tartanak fenn, amely akár 100 km² is lehet.
A territórium mérete a táplálékforrások bőségétől függ.
A territóriumukat hangos kiáltásokkal és repülési bemutatókkal jelölik.

Alkalmazkodó képességek:

Kitűnően alkalmazkodott a hideg, szélsőséges környezethez.
Sűrű tollazata megvédi a hidegtől.
Erős karmai és csőre alkalmasak a halak és más zsákmány megragadására.
Kiváló látása segít a zsákmány felderítésében.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A zsákmány szűkössége a téli időszakban kihívást jelenthet.
Az élőhelyek pusztulása és a környezetszennyezés veszélyezteti a populációt.
A klímaváltozás miatt a halak előfordulása is változhat, ami befolyásolhatja a táplálékellátást.

Érdekesség: Az óriásrétisasok rendkívül ügyes halászok. Gyakran a víz felszíne felett köröznek, és amikor megpillanthatják a zsákmányt, lecsapnak rá, és éles karmaikkal kiemelik a vízből.

Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) táplálkozása

Az óriásrétisas táplálkozása szorosan összefügg élőhelyével és testfelépítésével. Íme egy áttekintés a táplálkozási szokásairól:

Jellemzői:

Ragadozó madár, éles karmaival és kampós csőrével könnyedén megragadja és széttépi a zsákmányt.
Elsősorban nappal aktív, ilyenkor vadászik.
Kiváló látása segíti a zsákmány felderítésében a vízben vagy a levegőből.

Táplálékforrások:

Fő táplálékát a halak teszik ki, különösen a lazacfélék.
Emellett fogyaszt vízimadarakat is, például kacsákat, sirályokat, alkokat.
Alkalmanként rákokat, puhatestűeket és döghúst is eszik.
Ritkán előfordul, hogy kisebb emlősöket, például nyulakat vagy rókákat is zsákmányol.

Táplálkozási szokások:

Gyakran a víz felszíne felett körözve figyeli a zsákmányt.
Amikor megpillant egy halat, lecsap rá, és karmaival kiemeli a vízből.
A nagyobb zsákmányt a partra viszi, és ott fogyasztja el.
A téli időszakban, amikor kevesebb a hal, gyakrabban táplálkozik döghússal.

Ökológiai szerep:

Az óriásrétisas fontos szerepet játszik a tápláléklánc csúcsán.
Segít szabályozni a halak és más zsákmányállatok populációját.
A döghús fogyasztásával hozzájárul a természet tisztán tartásához.

Érdekességek:

Az óriásrétisas képes akár 4 kg-os halakat is kiemelni a vízből.
A fiókák felnevelése során a szülők nagy mennyiségű táplálékot hordanak a fészekbe.
Az óriásrétisas táplálkozása befolyásolja az ökoszisztéma egyensúlyát.

Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) fészkelőhelye

Az óriásrétisas fészkelőhelyének kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres szaporodáshoz. Íme a legfontosabb tudnivalók:

Elhelyezkedés:

Magas fák: Leggyakrabban öreg, magas fákra építi fészkét, amelyek jó kilátást és védelmet biztosítanak. Kedveli a nyárfákat és a nyírfákat.
Sziklás tengerpartok: Ritkábban meredek sziklafalakon is fészkel, ahol a fészek nehezebben hozzáférhető a ragadozók számára.
Víz közelében: A fészkelőhely mindig a víz közelében található, hogy könnyen hozzáférjen a fő táplálékforráshoz, a halakhoz.

Fészek jellemzői:

Méret: Hatalmas, akár 2 méter átmérőjű és 1 méter magas is lehet. Az évek során a pár folyamatosan bővíti a fészket, így az egyre nagyobb és nehezebb lesz.
Anyag: Ágakból, gallyakból, fűből és tollakból épül. A fészek belsejét puha anyagokkal, például mohával és levelekkel bélelik.
Tartósság: A fészek nagyon erős és stabil, ellenáll a szélnek és az időjárás viszontagságainak. A pár gyakran évekig használja ugyanazt a fészket.

Környezet:

Nyílt területek: Az óriásrétisas a nyílt területeket kedveli, ahol jó a kilátás és könnyen fel tud szállni.
Zavartalan környezet: Fontos, hogy a fészkelőhely zavartalan legyen, távol az emberi tevékenységtől.

Fészeképítés:

Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben.
A fészek építése hetekig is eltarthat.
A pár évente felújítja és bővíti a fészket.

Tojásrakás:

A tojó 1-3 tojást rak, általában április végén.
A tojások fehérek, barna foltokkal.
A kotlás 38-45 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek pusztulása: Az erdőirtás és a vizes élőhelyek eltűnése miatt csökken a fészkelőhelyek száma.
Zavarás: Az emberi tevékenység, például a fakitermelés, a turizmus és a halászat zavarhatja a fészkelő madarakat.
Környezetszennyezés: A víz és a talaj szennyezése hatással lehet a madarak egészségére és szaporodási képességére.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatására változik a halak elterjedése, ami veszélyeztetheti az óriásrétisasok táplálékellátását.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Élőhelyek védelme: Fontos az erdők és a vizes élőhelyek megőrzése.
Zavartalan környezet biztosítása: A fészkelőhelyek közelében kerülni kell a zavaró tevékenységeket.
Környezetszennyezés csökkentése: Csökkenteni kell a víz és a talaj szennyezését.
Klímaváltozás elleni küzdelem: Támogatni kell a klímaváltozás elleni intézkedéseket.
Tudatosság növelése: Fontos, hogy az emberek megismerjék az óriásrétisast és a fontosságát.

Az óriásrétisas fészkelőhelyeinek védelme elengedhetetlen a faj fennmaradásához. Mindannyian tehetünk azért, hogy megőrizzük ezeket a csodálatos madarakat a jövő generációi számára.

Szaporodása

Az óriásrétisas szaporodása egy komplex folyamat, amely számos érdekes viselkedési formát foglal magában. Íme egy összefoglaló a legfontosabb tudnivalókról:

Párzási időszak:

Monogám madarak: Életre szóló párkapcsolatot alakítanak ki.
Párzási időszak: Februárban kezdődik és áprilisig tart.
Udvarlási rituálék: Látványos repülési bemutatók, hangos kiáltások, közös körözés a levegőben.
Párkapcsolat megerősítése: A párok minden évben megújítják köteléküket, és gyakran ugyanazt a fészket használják évekig.

Fészkelés:

Fészek építése: Mindkét szülő részt vesz a fészek építésében, javításában. A fészek hatalmas, ágakból, gallyakból, fűből és tollakból áll.
Fészek elhelyezkedése: Általában magas fákon, ritkábban sziklákon helyezkedik el, mindig víz közelében.
Tojásrakás: A tojásrakás április végén, május elején történik. A tojók 1-3 tojást raknak.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely 38-45 napig tart.

Szaporodási szokások:

Fiókanevelés: A kikelt fiókák fehérek, és teljesen a szüleiktől függenek.
Táplálás: Mindkét szülő hozza a táplálékot a fiókáknak, főként halat.
Védelem: A szülők agresszívan védelmezik fiókáikat a ragadozóktól.
Kirepülés: A fiókák kb. 10-12 hetes korukban repülnek ki a fészekből.
Önállóság: A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szüleik közelében maradnak, és tőlük tanulják a vadászatot és a túlélési technikákat.

Érdekességek:

Az óriásrétisasok rendkívül gondos szülők. A fiókák felnevelése nagy energiát igényel tőlük, de odaadóan gondoskodnak utódaikról.
A fiókák között gyakran előfordul a „k Cainizmus”, amikor az erősebb fióka megöli a gyengébbet. Ez a viselkedés biztosítja, hogy a szülők csak a legerősebb utódot neveljék fel.
Az óriásrétisasok szaporodási sikere nagyban függ a táplálékforrások elérhetőségétől és az élőhelyek minőségétől.

Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) fiókái

Az óriásrétisas fiókái igazi kis csodák, akiknek felnevelése komoly feladatot jelent a szülők számára. Nézzük meg közelebbről, milyen is az életük a fészekben és azon kívül:

Jellemzői:

Méret: A kikeléskor a fiókák viszonylag kicsik és gyámoltalanok, de gyorsan nőnek.
Tollazat: Fehér pehelytollazat borítja őket, ami később fokozatosan barnára vált.
Csőr és lábak: Csőrük és lábuk kezdetben szürke, majd fokozatosan sárgul.
Hang: Éles, síró hangjukkal jelzik a szüleiknek, hogy éhesek.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Kikelés: A kotlás után, körülbelül 38-45 nappal kelnek ki a tojásokból.
Gyámoltalanság: A fiókák kezdetben vakok és tehetetlenek, teljesen a szüleik gondoskodására szorulnak.
Gyors fejlődés: A fiókák nagyon gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt már képesek önállóan enni.

Etetés és gondozás:

Táplálás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében. A fő táplálék a hal, de a szülők más zsákmányt is hoznak, például vízimadarakat, rákokat.
Gondozás: A szülők folyamatosan melengetik és tisztogatják a fiókákat.
Védelem: A szülők agresszívan védelmezik a fiókákat a ragadozóktól, például a rókáktól és a varjaktól.

Kirepülés és elhagyás:

Kirepülés: A fiókák 10-12 hetes korukban repülnek ki a fészekből.
Tanulás: A szülők továbbra is gondoskodnak a fiókákról, és megtanítják őket vadászni és túlélni.
Elhagyás: A fiókák néhány hónap múlva önállóvá válnak, és elhagyják a szülői fészket.

Gondoskodás és túlélési arány:

Odaadó gondoskodás: Az óriásrétisasok rendkívül gondos szülők.
Túlélési arány: A fiókák túlélési aránya viszonylag magas, de sok veszély leselkedik rájuk, például a ragadozók, a betegségek és az éhezés.

Ökológiai jelentőség:

Populáció fenntartása: A fiókák sikeres felnevelése kulcsfontosságú az óriásrétisas populáció fenntartásához.
Ökoszisztéma egyensúlya: Az óriásrétisasok, mint csúcsragadozók, fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.

Érdekességek:

A fiókák között gyakran előfordul a „testvérgyilkosság”, amikor az erősebb fióka megöli a gyengébbet.
A fiókák hangos „csipogással” kommunikálnak a szüleikkel.
A fiatal óriásrétisasok tollazata csak 4-5 éves korukra éri el a felnőttkori színezetét.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár az óriásrétisasok általánosságban robusztus és ellenálló madarak, ők is ki vannak téve különböző betegségeknek. Sajnos a vadon élő populációk egészségügyi állapotáról kevesebb információnk van, mint a fogságban élő madarakéról.

Íme néhány ismertebb betegség, ami előfordulhat óriásrétisasoknál:

Fertőző betegségek:

Madárinfluenza: Ez a vírusos betegség komoly veszélyt jelenthet a madárpopulációkra, beleértve az óriásrétisasokat is.
Bakteriális fertőzések: Különböző baktériumok okozhatnak légzőszervi, emésztőrendszeri vagy bőrfertőzéseket.
Gombás fertőzések: A gombás fertőzések, például az aspergillosis, főként a légzőrendszert érinthetik.
Paraziták: Különböző belső és külső paraziták fertőzhetik meg az óriásrétisasokat, például bélférgek, tetvek, atkák.

Nem fertőző betegségek:

Mérgezés: A környezetszennyezés, például a nehézfémek vagy a peszticidek mérgezést okozhatnak.
Sérülések: A vadászat vagy a területért folytatott harcok során sérüléseket szerezhetnek.
Táplálkozási hiánybetegségek: A nem megfelelő táplálkozás hiánybetegségekhez vezethet.
Stressz: Az élőhelyek pusztulása és az emberi zavarás stresszt okozhat, ami gyengíti az immunrendszert.

Fontos megjegyezni:

A vadon élő madaraknál a betegségek diagnosztizálása és kezelése nehézkes.
A betegségek jelentős veszélyt jelenthetnek az óriásrétisas populációkra, különösen a fiatal és a legyengült egyedekre.
A betegségek megelőzése érdekében fontos az élőhelyek védelme, a környezetszennyezés csökkentése és a zavarás minimalizálása.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az óriásrétisas, mérete és ereje ellenére, nem teljesen védtelen a természetben. Néhány állat veszélyt jelenthet rá, különösen a fiatal és a legyengült egyedekre.

Lehetséges ellenfelek, ellenségek:

Ragadozó madarak: Más sasfajok, például a szirti sas vagy a rétisas, versenghetnek vele a táplálékért és a fészkelőhelyekért. Ritkán előfordulhat, hogy támadják is az óriásrétisas fiókáit.
Emlősök: A medvék és a rókák veszélyt jelenthetnek a fészekaljakra, főként amikor a szülők távol vannak.
Ember: Az emberi tevékenység, például az élőhelyek pusztulása, a környezetszennyezés és a vadászat közvetett módon veszélyezteti az óriásrétisasokat. Ritkán előfordulhat szándékos mérgezés vagy lelövés is.

Védelmi stratégiák:

Az óriásrétisasok több stratégiát is alkalmaznak a veszélyek elhárítására:

Méret és erő: Lenyűgöző mérete és ereje eleve elrettent sok potenciális támadót.
Agresszív védekezés: A szülők bátran védelmezik fészküket és fiókáikat. Hangos kiáltásokkal, csőrükkel és karmaikkal támadnak a betolakodókra.
Rejtőzködés: A fiókák a fészekben rejtőzködnek, amíg a szülők vissza nem térnek.
Gyorsaság: Az óriásrétisasok gyorsan és ügyesen repülnek, így elmenekülhetnek a támadók elől.

Fontos megjegyezni:

Az óriásrétisasok a tápláléklánc csúcsán állnak, így kevés természetes ellenségük van.
A legnagyobb veszélyt az emberi tevékenység jelenti rájuk.
Az óriásrétisasok védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése és a környezetszennyezés csökkentése.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az óriásrétisas természetvédelmi helyzete szerencsére jelenleg stabilnak mondható, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene odafigyelnünk rájuk. Íme egy összefoglaló a védettségükről:

Globális helyzet:

IUCN Vörös Lista: A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolják az óriásrétisast. Ez azt jelenti, hogy a faj egyedszáma jelenleg nem csökken jelentős mértékben.
Becsült egyedszám: A világ óriásrétisas-populációját 5000-10 000 egyedre becsülik.

Védelmi intézkedések:

Nemzetközi egyezmények: Az óriásrétisas szerepel a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) II. függelékében, ami korlátozza a fajjal való kereskedelmet.
Oroszország: Az óriásrétisas Oroszországban védett madár, és szerepel az ország Vörös Könyvében. Számos természetvédelmi területen él, ahol fokozottan védik.
Egyéb országok: Kína, Japán és Korea is védelmet biztosít az óriásrétisasnak.

Veszélyeztető tényezők:

Bár a faj jelenleg nem veszélyeztetett, számos tényező nehezíti a fennmaradását:

Élőhelyek pusztulása: Az erdőirtás, a vizes élőhelyek száradása és az emberi tevékenység terjeszkedése csökkenti az élőhelyek méretét és minőségét.
Környezetszennyezés: A víz és a talaj szennyezése mérgezést és szaporodási problémákat okozhat.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatására változik a halak előfordulása, ami befolyásolhatja az óriásrétisasok táplálékellátását.
Zavarás: Az emberi jelenlét, például a turizmus és a halászat, zavarhatja a fészkelő madarakat.

Mit tehetünk a védelmükért?

Élőhelyek védelme: Támogassuk az erdők és a vizes élőhelyek megőrzését.
Környezetszennyezés csökkentése: Csökkentsük ökológiai lábnyomunkat, és támogassuk a környezetbarát megoldásokat.
Klímaváltozás elleni küzdelem: Tegyünk meg mindent a klímaváltozás mérséklése érdekében.
Tudatosság növelése: Ismerjük meg az óriásrétisast és a fontosságát, és osszuk meg tudásunkat másokkal.

Az óriásrétisas védelme közös felelősségünk. Ha mindenki tesz egy kis erőfeszítést, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez a fenséges madár a jövőben is fennmaradjon.

Óriásrétisas (Haliaeetus pelagicus) hangja

Az óriásrétisas hangja igazán különleges, és könnyen megkülönböztethető más sasokétól. Íme egy részletesebb leírás a hangjáról:

Hangja mire hasonlít?

Gyakran mély tónusú, érdes, hosszan elnyújtott kiáltásként írják le.
A „kra-kra” vagy „ra-ra-ra” hangzáshoz hasonlítható.
Emlékeztet egy kissé a holló károgására, de annál mélyebb és rekedtebb.

Hangjának jellegzetességei:

Erős és messzehangzó: Nagy távolságból is hallható, ami segít a madaraknak a kommunikációban a nagy territóriumukon.
Változatos: Különböző hangokat ad ki különböző helyzetekben, például udvarlás közben, veszély jelzésekor vagy a fiókák hívásakor.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hang a syrinxben keletkezik, ami a madarak hangképző szerve. A syrinx a légcső alsó részén található, ahol a légcső két főhörgőre ágazik.
A syrinxben lévő membránok rezgése hozza létre a hangot, amikor a madár kilélegzik.
Az óriásrétisas nagy mérete és erős tüdeje hozzájárul a hang erejéhez és mélységéhez.

Hangszínek és jelentésük:

Mély, rekedt hangok: Általában territoriális viselkedés jelzésére használja, vagy amikor veszélyt érez.
Magasabb, vékonyabb hangok: Udvarlás közben, a párjával való kommunikáció során vagy a fiókák hívásakor hallható.
Síró hangok: A fiókák ezzel a hanggal kérik a táplálékot a szüleiktől.

Hangok és kontextus:

Territoriális viselkedés: Hangos kiáltásokkal jelzi a riválisoknak, hogy a terület foglalt.
Udvarlás: Látványos repülési bemutatókkal és hangos kiáltásokkal próbálja meg lenyűgözni a párját.
Veszély jelzése: Éles kiáltásokkal figyelmezteti a társait a veszélyre.
Fiókák etetése: A szülők gyengéd hangokkal hívják a fiókákat a fészekhez.

Hangok változása:

Életkor: A fiatal madarak hangja magasabb és vékonyabb, mint a felnőtteké.
Nem: A hímek és a tojók hangja kissé eltérhet egymástól.
Érzelmi állapot: A madarak hangja változhat az érzelmi állapotuktól függően.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/LELYWQKUZX

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Leírás
Méret	A világ legnagyobb sasfaja, szárnyfesztávolsága elérheti a 245 cm-t!
Súly	A tojók nagyobbak, akár 9 kg-ot is nyomhatnak.
Színezet	Sötétbarna, szinte fekete tollazat, fehér foltokkal a szárnyakon és a farkon.
Csőr	Masszív, sárga, kampós csőr.
Lábak	Erőteljes, sárga lábak, hosszú, éles karmokkal.
Élőhely	Ázsia északkeleti partvidéke, Oroszország, Kína, Korea, Japán.
Táplálkozás	Főleg halakkal táplálkozik, de fogyaszt vízimadarakat, rákokat és kisebb emlősöket is.
Fészek	Hatalmas, akár 2 méter átmérőjű, ágakból épített fészek.
Szaporodás	Életre szóló párkapcsolat, 1-3 tojást raknak.
Hang	Mély, rekedt kiáltás, „kra-kra” vagy „ra-ra-ra” hangzás.
Várható élettartam	Akár 40 évig is élhet.
Természetvédelmi státusz	Legkevésbé aggasztó (IUCN).
Egyéb	Kitűnő látás, erős karmok, hatékony siklórepülés.